Sáfrány népies neve: bécsi sáfrány, fűszer sáfrány, spanyol sáfrány, valódi sáfrány
Latin neve: Crocus sativus L.
A második világháború óta alig hoznak kereskedőink az országba, és ezért már nem is nagyon ismerik és alig használják ezt a nagyanyáink által oly nagyon kedvelt fűszert. Évszázadokon keresztül a föld legrégibb, legnépszerűbb és legdrágább fűszerének tartották.
Már az „Ebers”-féle papirusztekercsek, a Biblia és az ősindiai írások is említik. A rómaiak és az arabok, később a X. században már a spanyolok is termesztették. Ezután sok évszázadon át több európai állam is szaporította, majd a XVII. századtól Magyarországon is termesztik.
A virág bibéje adja a fűszert (Croci flos), melynek begyűjtése nagyon fáradságos munka, mivel kb. 80-100 000 bibe kell 1 kg száraz fűszer (Croci stigma) előállításához. Ez a magyarázata magas árának. Viszonylag ritkán és nagyon kis mennyiségben használják, viszont már egypár bibeszál elegendő az ételhez.
Vörösbarnás színű, aromás illatú, kesernyés, fűszeres ízű növény. Krocint, pikrokrocint, illó olajat, karotint, zsiros olajat tartalmaz.
Fűszerként és színezőanyagként használják. Nálunk a húsleves kedvelt fűszere és színezője, mivel ettől a leves aranysárga színt kap, de tészta, süteményfélék, rizsételek, különféle mártások, főzelékek, krémek, vaj, sajt, bor festésére is kiválóan alkalmas. Az import hiánya és drágasága miatt ez a fűszer lényegében teljesen kiszorult és helyét a hasonló célokra alkalmas magyar ,,sáfrányos szeklice” foglalja el. A sáfrány fényérzékeny és aromáját könnyen elveszti, ezért jól záró edényben, fénytől védve kell tárolni.
Kis mennyiségben gyomor- és emésztést serkentő, de nagy mennyiségben káros hatású fűszer.
Források: wikipedia