Vöröshagyma népies neve: hajma, Mózespecsenye, vereshagy- ma, zsidószalonna
Latin neve: Allium cepa L.
A vöröshagyma felhasználásáról sem kell a háziasszonyoknak sokat beszélni. Egy konyha sem képzelhető el nélküle.
Ősrégi termesztésű konyhafűszer, mely valószínűleg Közép-Ázsiából került hozzánk és használata rendkívül gyorsan elterjedt. Dél-Európában, Egyiptomban és Ázsiában zölden vagy pirítva, kenyérrel vagy mellékételnek eszik. Hazánkban és északabbra haladva elsősorban a főtt és sült ételek egyik legkedveltebb ízesítője.
Sok fajtája van: az „erfurti” halványvörös, a „hollandi” lapos kerek, a „zittaui” kerek óriás, a „braunschweigi” vörös stb. A magyar „makói” vöröshagyma különlegesen kellemes aromája miatt az egész világon híressé vált és nagy területeken termesztik.
Leginkább nyersen használják fel, de az utóbbi időben szárítva is forgalomba kerül. Hatóanyagai: illó olaj, vitaminok, pektin, guvertin stb. Gyógyhatását illetően is állandóan újból és újból felfedezik. Így például bélféregűzésre, vizelethajtásra, étvágygerjesztőnek, vércukor csökkentésére stb. használják.
Szoptatós anyák kerüljék az erősen hagymás ételek fogyasztását, mert az illóolaj-aromák átmennek a tejbe.
Kiszedése után utánszárítjuk, a gyökerektől, fellevelektől megszabadítjuk, felfűzve, vagy csak száraz szellős (padlástérben) hosszú ideig tárolható, így egész évben használhatjuk, de szeletelt szárítmányként akár évekig is eltartható.
Források: wikipedia