Szurokfű népies neve: balzsamfű, fekete gyopár, kaslók, szurokszagú fű, vadmajoranna, Oregánó
Latin neve: Origanum vulgare L.
Nevének eredete a latin origanum nyomán keletkezett, amely a görög origanon folytatása és az orosz (‘hegy’) és ganosz (‘szépség, dísz’) szavakból tevődött össze.
Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől.
Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli.
Régen divatos, de ma már inkább csak az olaszos konyhák ételeinek fűszere. A nálunk elég gyakori pirosas színű, virágzó hajtásai szolgáltatják a fűszert (Origani herba), mely vágva vagy morzsolva kerül forgalomba.
A fűszer illó olajat, cseranyagot, keserű anyagot tartalmaz.
Egyes levesek, főzelékek, bab-, paradicsom-, húsételek, töltelékek és halételek ízesítésére használják.
Teája étvágygerjesztő, idegnyugtató és köhögéscsillapító hatású.
Szaporítása
Magjait március végén vetik, hogy a növények kellőképpen ki tudjanak fejlődni. Másik szaporítási módja a tőosztás: a fűszerkertben március-áprilisi vagy őszi tőosztással lehetséges a szükséges tőmennyiséget biztosítani. Júniusban a hajtásai dugványozhatók. Leveles hajtásai folyamatosan szedhetők.
Források: wikipedia