Mustár népies neve: angol mustár, fehér mustár
Latin neve: Sinapis alba L.
Ősidők óta ismert és használatos fűszer. Hazánkban nagyban termesztett egyéves növény. A magok gömbölyűek, sárga színűek, szagtalanok, enyhén csípős ízűek. Szinalbin glikozidát, illó és zsíros olajat, fehérjét stb. tartalmaz.
Az iparon kívül a konyhákban is felhasználják a mustármagot (Sinapis albae semen) uborka és egyéb savanyúságok eltevéséhez, halmarinádok, pácok, szószok, majonézek és kolbászáruk, illetve különböző hentesáruk ízesítésére. Közismert, hogy egyes ételeknek érdekes ízt kölcsönözhetünk egy csepp hozzáadásával.
Fontos alapanyaga az asztali mustárnak, amely megtört és olajtól mentes fehér és fekete mustármag, ecet, bors, szegfűszeg, tárkony, hagyma, só stb. fűszerek keveréke.
A „fekete mustár”-t (Sinapis nigra) lényegében csak a konzerv- és a gyógyszeripar használja.
A „fehér mustár”-mag mint modern háziszer sokféle betegség ellen jó (érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcsere zavarok, epe-és májbántalmak, emésztési panaszok, felfúvódás, reuma, isiász, bőrkiütések). A magból naponta háromszor étkezés előtt 1-1 csapott kávéskanállal, szétrágás nélkül kell lenyelni. Egy kúra 6-8 hét. A mustármagot a gyomor kilugozza és a szervezetben emésztetlen állapotban megy keresztül. A gyógyhatást az eközben oldódó enyhe emulziók váltják ki. Makacs esetekben —átmenetileg— az adagolást háromszor 2 kávéskanálra lehet emelni.
Mustár termesztése
Termesztése: Jó táperőben levő talajban nevelik. Márciusban a magot végleges helyre vetik, de korán lekerülő takarmánykeverék után is vethető. Július második felében aratják, majd a magvakat rostálják és utánszárítják.
Források: wikipedia