Metélőhagyma népies neve: pázsithagyma, snidling, snittling
Latin neve: Allium schoenoprasum L.
Ahol erre lehetőség van, ott a gondos és csemegét kedvelő háziasszony kertjében vagy cserépben, faládában neveli ezt a —frissen a hagyma és a fokhagyma ízére emlékeztető— konyhanövényt. Annyira ismert, hogy talán sokak szerint be sem kell mutatni. Mégis emlékeztetőül megemlítjük, hogy többek között burgonya-, bab-, borsó-, húslevesek, uborka-, burgonya-, francia-, hús-, virsli- és vegyes saláták, különböző sültek, halak, tojásételek, valamint vajas kenyér, túró, lágy sajtok, mártások, marinádok ízesítésére használható.
Az ételt kívánatossá, illatossá és üdítővé teszi. Pikáns ízével a diétás ételek állandó, ízletes fűszerezője, télen pedig friss állapotban állandó és egyáltalán nem költséges vitaminforrást biztosít szervezetünk részére.
Jegyezzük meg: a metélőhagymát csak nyers állapotban, frissen, finomra vágva használjuk, és nem szabad az ételbe főzni. Tálaláskor szórjuk meg vele ételeinket, mint például hús- és csontlevest, salátákat stb. Főzéskor ugyanis a zsenge, finom íze elillan. A metélőhagyma ízesítő hatásán kívül nagyon jó étvágygerjesztő és gyomorerősítő.
Metélőhagyma termesztése
Metélőhagyma termesztése: Házilag a következőképpen történik: a magvakat márciusban melegházba vagy cserépbe vetjük. Május hóban —mint a többi hasonló növényt— kis csomókba a szabadba ültetjük, állandó helyére. Az első évben várjunk a vágással, amíg a növény megerősödik. A következő évben azonban már áprilisban —ha a zöld csövecskék elég nagyok— vágható. Eléggé mélyen vágjuk, mivel így a növény jól utánnövekszik és egészséges marad. Ősszel a szabadból a szükséges mennyiséget cserepekbe ültetjük és a házban világos, nem túl meleg helyen helyezzük el. Így egész télen keresztül friss snidling áll rendelkezésünkre.
Források: wikipedia