Koriander népies neve: beléndfű, cigánypetrezselyem, koriandrom, zergefű
Latin neve: Coriandrum sativum L.
Koriander ősidők óta használt fűszer, melyet már a Biblia és a körülbelül 5000 év előtti „Ebers”-féle papirusztekercsek is megemlítenek. A Földközi-tenger vidékéről származik. Barnássárga színű, kemény, 3-5 mm átmérőjű mag, mely sokszor két termésrészre esik szét. Egyéves, lágy szárú növény. Szára felálló, elágazó, kedvező környezeti körülmények között 1,5 m magasra is nőhet. Levelei a fejlődés során változnak, kezdetben a tőlevélrózsa hosszú nyelű, kerekded levelekből áll, a szár közepén nyeles, szárnyasan szeldelt levelek vannak, míg a hajtás felső részén ülő, sallangos levelek. Virágzata összetett ernyő, a virágok lilás színűek. A termés barnássárga, kemény, 2 résztermésből összeforrt ikerkaszat, melyek erőhatásra szétválnak, bordázottak.
Levele könnyen összetéveszthető a petrezselyemmel, de íze jellegzetesen aromás.
Illó olajat, zsíros olajat, cukrot, fehérjét, C-vitamint tartalmaz. Közkedvelt fűszer (Coriandri fructus), sültek, húspácok, káposzta ételek, szószok, marinádok, sonkapác, kolbászok, sült húsok, likőrök készítésénél, uborka, paprika eltevésénél a magot egészben vagy porrá törve használhatjuk. Süteményeket, likőröket, gint, sört is ízesítenek vele (a cukrozott magokkal az ánizs helyettesíthető.)
A korianderlevél közel-keleti, ázsiai konyha kedvelt fűszere, de ma már hazánkban is többfelé termesztik. Levesekhez, salátákhoz, mártásokhoz mindig frissen használjuk, de ne főzzük bele az ételbe, hanem csak a főzés végén szórjuk rá. Vizes papírba göngyölve a hűtőben néhány napig friss marad.
Felfúvódást szüntető, szélhajtó, emésztést javító és vértisztító teakeverékek alkatrésze.
Koriander termesztése
Hazánkban mindenfelé termesztik. Igénytelen, talajban nem válogatós, kis munkaigényű, egyéves és bő terméshozamú növény. Szaporítása magról, végleges helyre tavasszal történik. Gabonatávolságra vetik és rendszerint augusztus-szeptember hónapban aratják.
Források: wikipedia