Kömény népies neve: hasznos kömény, keménymag, konyhakömény
Latin neve: Carum carvi L.
A föld legelterjedtebb és legkedveltebb fűszerei közé tartozik. Már a Biblia is megemlíti a kömény nagyszerű tulajdonságait. Európában a XIII. században terjedt el használata.
Tipikusan erősen fűszeres ízű mag (Carvi fructus). Kenyérbe és péksüteményekbe teszik, illetve süteményeket hintenek meg vele. Körözöttek, puha sajtok, levesek, főzelékek, saláták, hús-, burgonya-, káposztaételek, kolbászáruk és különféle mártások kiváló ízesítője. Nem hiányozhat a különféle párolt és sült sertéshúsok készítésénél sem.
Kedvelt étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó. Gyerekeknek, betegeknek, lábadozóknak, gyenge gyomrúaknak, felfúvódás és gyomorgörcs esetén leves vagy tea alakjában nagyon ajánlatos.
Ezt a fűszert fanyar, érdekes íze miatt —borson kívül— nem ajánlatos más fűszerekkel együtt használni. Egy pár tanács a felhasználásához: bizonyos ételekbe csak beleszórjuk (céklasaláta, körözött), egyes ételekbe belefőzzük (kelkáposzta-főzelék, ürühús stb.), a köménymaglevesnél viszont a rántásba tesszük és így kiforraljuk, míg székelygulyásnál, bográcsgulyásnál, marhapörköltnél, serpenyős rostélyosnál fokhagymával együtt ízesítünk, mert csak így adja meg az étel jó zamatát.
Illó olajat, zsíros olajat, fehérjét tartalmaz.
Kömény termesztése
Homokos és agyagos talaj kivételével mindenhol szaporítják. Kétéves növény, az első évben csak tőlevelet fejleszt, a második évben virágzik és hozza a termést. Szaporítása tavasszal magvetéssel történik 40 cm-es sortávolságra és a következő év július havában aratják, amikor a mag kétharmad része már érett. A rendre vágott növényt ezután érleltetjük, majd csépeljük. A kicsépelt magot szellős helyen, gyakori forgatással szárítjuk.