Kapirbogyó népies neve: kaporna, kapribogyó
Latin neve: Capparis spinosa L.
Kapribogyó jellegzetesen fanyar, kellemesen kesernyés és csípős íze miatt az ételínyencek kedvelt fűszere. Lecsüngő ágrendszerű cserje, levelei átellenesek, kissé húsosak, fényesek, alakjuk kerek vagy ovális, alapjuknál két horgas tövissel. A virágokkétivarúak, édes illatúak, látványosak, négy csészelevéllel és négytagú, fehéres-rózsaszínes pártával. Az 5–7 cm széles virágban számos kékes színű porzószál nő, az egyetlen bibe pedig általában jóval túlnyúlik a porzószálakon. A természetben a Capparis spinosa általában a közeli rokon C. sicula, C. orientalis és C. aegyptia fajokkal együtt fordul elő. Az egyes fajok előfordulási arányából meg lehet határozni a kereskedelemben kapható kapribogyó származási helyét. A második világháború óta hiánycikk volt hazánkban, de az utóbbi időben a már minden magára adó élelmiszer boltban árusítják ezt a Földközi-tenger mellékén (francia, görög, olasz tengerpart) honos cserje sötétzöld, borsó nagyságú virágbimbóját (Capparis flos).
A még fel nem nyílt virágbimbókat összegyűjtik és sós ecettel tartósítják. Ilyen konzervált állapotban, üvegfiolákban kerül forgalomba. Hatóanyaga a sárga színű rutinglikozid, melyből körülbelül 5 százalékot tartalmaz.
Érdekes, különleges aromája a húsételek, mártások, körözöttek, vadas ételek, hidegtálak, halételekhez, húskocsonyák és a szoljánka leves egyes változatainak ízesítésére használható fel.
Étvágygerjesztő és vérnyomáscsökkentő. Hatóanyaga, a sárga rutinglikozid egy természetes flavonoid, ami a C-vitaminnal karöltve erősíti az immunrendszert. Ez a növény tartalmazza tömegarányosan a legtöbb kvercetint.
Források: wikipedia