Kardamom népies neve: kardamomum, kardamomimag
Latin neve: Elettaria cardamomum W. M.
Elő-India délnyugati partvidékéről, a Malabár-part környékéről és Srí Lankáról származik, de napjainkra már Délkelet-Ázsia számos trópusi éghajlatú vidékén és Guatemalában is nagyban termesztik. A Malabár-parton az ősidők óta fogyasztják (már a szanszkrit írások is említik). A friss Malabár-kardamom aromája, formája és papagájzöld színe különleges.
A meleg, párás klímát kedveli, de a talaj nem lehet vizenyős. Tápanyagigényes. Lakásban is nevelhető, vegetatív és generatív módon is szaporítható.
A növény 1-2 cm hosszú termése adja a fűszert (Cardamomi fructus). Már a görögök és rómaiak is értékelték ízesítő és gyógyhatását. Termésfaltól mentes, egész vagy őrölt állapotban hozzák a magot forgalomba. Gyengén kámforillatú, és csípős, fűszeres ízű.
Illó olajat, zsírolajat, keményítőt, cukrot tartalmaz.
A zöld kardamom főként az édességek, desszertek és sütemények különleges fűszere, de kávét és kevert italokat is ízesítenek vele. A fehér kardamom íze az áztatás következtében jóval gyengébb. Felhasználására főként világos színű krémekben, habokban és mártásokban kerül sor, ahol az őrölt magok színe zavarná az összképet. A fekete kardamom kissé füstös íze miatt inkább a húsok és zöldségek ízesítésére alkalmas.
Mézeskalácshoz, marcipánhoz, páclevekbe, likőrökhöz az egész magvakat használjuk, rizs, gyümölcssaláta, curry, kenyér, sütemények, török kávé, csokoládé, salátaöntetek ízesítésére pedig a porát.
Ha tehetjük, egész hüvelyeket vásároljunk, mert a hámozott, esetleg őrölt termés sok íz- és illatanyagot veszít. A termést teljesen kifejlett állapotában, de még zölden, éretlenül szedik le, és úgy szárítják. Kolbászt, gyomorerősítő és étvágygerjesztő készítményeket is fűszereznek vele. Jól záró üvegben, fénytől védve, hűvös helyen tartandó.
Források: wikipedia