Édeskömény népies neve: bécsi kapor, főnigli, főnikli, nagy kömény, német kömény, olasz kapor, római kapor
Latin neve: Foeniculum vulgare L.
Édesköményt már a görögök és a rómaiak ismerték nemes aromáját és gyógyhatását. Mostanában mind gyakrabban látjuk feltűnni a magyar konyhák fűszerpolcain. Termesztése az országban nagy területeken folyik és komoly mennyiséget exportálunk belőle. Magja kellemes, jellemző, ánizsra emlékeztető szagú; íze édeskés, kissé csípős, zöldesbarna színű (Foeniculi fructus).
Íze és illata az ánizsmaghoz hasonlít. Magjait levesekbe és halételekbe főzik, a gumóját lereszelik, és a káposztasalátához adják.
Illó olajat, zsíros olajat, cukrot, fehérjét tartalmaz. Nagyon egészséges fűszer, mely főzelékek, saláták, halételek, szószok, marinádok, teasütemények, likőrök ízesítésére használható. Adagolásánál azonban ügyelni kell átható aromája miatt.
A növény fiatal levélzetéből az olaszok salátát és főzeléket is készítenek.
Kiváló emésztést serkentő, étvágyjavító, görcsoldó, ízjavító, vízelhajtó, tejszaporító hatású. Csecsemők szélhajtó teájának és egyéb teakeverékeknek is fontos alkatrésze.
Édeskömény termesztése
Édeskömény termesztése: Évelő növény, ezért szereti a melegebb vidékek humuszos, meszes talaját. A magot állandó helyre, 40 cm-es sortávolságra vetjük. Már az első évben (szeptember-október) is hoz termést.
Fényigényes, mert gyenge fényben, árnyékban virágzata alig fejlődik; megeshet, hogy a virágok magkötés nélkül hervadnak el. Félárnyékban, illetve szórt fényben mindenképp kevesebb magot hoz, mint a napon. Főzeléknek való változata az olasz édeskömény, valamivel kevesebb fénnyel is beéri.
Vízigénye erősen változó: a csírázástól a virágzás kezdetéig, tehát az intenzív növekedési szakaszban sok vizet igényel – virágzáskor viszont a sok csapadék rontja a maghozamot, és később sincs szüksége sok vízre. Különösen az első évben érdemes öntözni, utána mélyre hatoló gyökérzete már ellátja vízzel.
A legeredményesebben középkötött talajon termeszthető, de szinte bármin megél. A kötöttebb talajokat jobban szereti, mint a lazákat, de csak akkor, ha jó a vízgazdálkodásuk. Pangó vizes, nyirkos, hideg talajokon kipusztul.
Éréskor a növényt kaszálógéppel aratják. A levágott növényeket kévékbe kötve és felállítva érlelik, majd a helyszínen kicsépelik. A magvakat rostálják és szellős helyen, naponként átforgatva szárítják.
Források: wikipedia