Borsikafű népies neve: bécsi rozmaring, borsfű, borsika, borsos szatorja, csombor, csomborbors, hurkafű, kerti méhfű pereszlén
Latin neve: Satureja hortensis L.
Borsikafű már a XVI. századi füvészkönyvek említik mint fűszert és gyógynövényt. Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Általános elterjedése és kedvelt aromája miatt a háztáji kertekben és a nagyüzemekben folyik a termesztése. Bazsalikomhoz és majorannához hasonlóan morzsolt állapotban kerül forgalomba.
Illó olajat, cseranyagot, nyálkát, gyantát, keserű anyagot stb. tartalmaz.
A borsnál kevésbé veszélyes, és érdekes aromája miatt kedvelt húsipari és háztartási fűszer (Saturejae herba).
Bableves, babfőzelék, burgonyaételek, káposztafélék (édes és lucskos), saláták, húsételek, gombás ételek, kolbászáruk, vadpácok, majonéz és különféle mártások, ecetes és vizes uborka fűszere.
Használatával takarékosan kell bánni, mivel erős aromája keserűvé teheti az ételt. Ezért ne főzzük az étellel együtt, csak a főzés befejezte előtt pár perccel kell az ételhez keverni. Diétás konyhák étrendjében igen használatos, mivel a feketeborsot lehet vele pótolni és egyben gyógyhatása is van. Ajánljuk a diétásoknak —akik a borstól el vannak tiltva—, hogy ételeiket borsikafű, koriander, mustármag és egy kis csípős paprika keverékével fűszerezzék.
Egyébként gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása miatt is értékes fűszernövény.
Borsikafű termesztése
A középkötött, trágyázás utáni friss talajt szereti. A magvakat ballasztanyaggal keverve március végén, április elején 1-2 cm mélyen, 25-30 cm sortávolságra vetik. Ha sűrű a kelés, úgy ritkítást kell végezni 8-10 cm-re. Virágzás idején sarlóval vagy kaszával az alsó elágazásnál vágjuk —esetleg kétszer is—, majd szárítás után a növényt lemorzsoljuk és rostáljuk.
Források: wikipedia