Babérlevél népies neve: albertlevél, szagos levél, bürbérfa, illatfa
Latın neve: Laurus nobilis L.
Babérlevél a legrégebben ismert és igen elterjedt fűszerek közé tartozik. Kisázsiában és a Földközi-tenger vidékén vadon, de főleg kultúrákban előforduló örökzöld cserje vagy fa levele szolgáltatja ezt az értékes karakterű fűszert (Lauri folium). Régen a dicsőség, a hírnév és a győzelem jelképe volt.
A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illó olajat, csersavat és keserű anyagot tartalmaznak. Ügyeljünk arra, hogy lehetőleg jellegzetesen aromás, szármentes és zöldes színű leveleket vásároljunk. Olasz-, Francia- és Spanyolországból jut a hazai kereskedelembe. Nálunk üvegházakban dísznövényként is látható.
A babérlevelet felhasználhatjuk levesek (tojás-, burgonya-, savanyú-, hal-, paradicsom-, hús-), főzelékek (burgonya-, savanyú tojás-), szószok, pácok, mártások, kolbászáruk, sültek, aszpik, kocsonya készítésénél, valamint téli uborka, zöldparadicsom, tök és káposzta eltevésénél és halhúsok marinálásánál. Különlegesen aromás ízt kölcsönöz az egybesült sertés- és marhahúsnak is, ha párolás közben a levébe teszünk egy-egy levélkét. Különösen azoknál az ételeknél elengedhetetlen, amelyek enyhén savanykás ízűek (vadas marhafartő, citromos mártás, nyúl, szarvas, őz stb.).
Mivel a levelek erősen aromásak a babérlevelek, így ügyeljünk a felhasználásánál, mert kesernyés íze elronthatja ételünket vagy eltett savanyúságunkat. A főtt ételeknél 15–20 percnél tovább ne hagyjuk az ételben, savanyúságokhoz viszont 1-2 levélkénél többet ne tegyünk, mert ez is elég az ízhatáshoz.