Rozmaring népies neve: antósfű, rozmarin
Latin neve: Rosmarinus officinalis L.
Rozmaring már az ókorban is nagyrabecsült fűszer és gyógynövény volt ez a Dél-Európában honos és a kertekben és cserepekben nálunk is termesztett örökzöld bokrocska levele (Rosmarini folium). Morzsolt állapotban kerül forgalomba. Leginkább a franciás és az olasz ételek ízesítője. A fűszer jellemző, enyhén kámforra emlékeztető illatú, keserű, aromás ízű.
Többféle mártás, vadas és szárnyas sültek, de főleg zsíros húsételek (roston sültek, rablóhús, ürücomb), töltelékek, gombás készítmények és az ecetes halféleségek kedvelt fűszere. Különösen jó zsályával és hagymával együtt pácok, szószok és bárányhús ízesítésére, illatosítására. Őz és szarvas, de nyúlhús ízesítésére is kiváló, ha párolás közben a húsokat meghintjük. Különlegesen érdekes ízű növényi ecetet is lehet vele készíteni.
Mint minden áthatóan aromás fűszert, úgy ezt is óvatosan kell adagolni és száraz helyen, jól záró edényben kell tárolni.
A fűszer illó olajat, szaponint, cseranyagot tartalmaz. Nyersen vagy szárazon fürdővízbe téve illatosít és felfrissít. Egyébként a rozmaringból készített forrázatot ideg- és gyomorerősítőül, epehajtóul, görcs-csillapítóul, kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére fogyasztják.
Rozmaring szaporítása
Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz szedhető rozmaringunk, ha a 8–10 leveles hajtásokat nedves homokban gyökereztetjük. Másik módszer, ha 10–15 cm hosszú hajtásairól, az alsó leveleket eltávolítjuk, egy pohár vízbe állítjuk, a gyökérkezdemények megjelenése után pedig nedves homokba ültetjük. Otthoni használatra cserépbe is ültethető.
Források: wikipedia